""

TOP 7 látnivaló Egyiptomban, amit nem szabad kihagyni!

 

Luxor

Egy darab történelem egy ősi korból, amikor az Istenek közöttünk jártak. Luxor, a Közép- és Újbirodalom idején a főváros szerepét töltötte be, ma pedig egyértelműen Egyiptom egyik fő nevezetessége. A Nílus által kettészelt város annyi emléket tartogat az idelátogatók számára, hogy egy nap, de talán több hét is kevés, hogy minden apró részletét felfedezzük.

Az idelátogatókat magával ragadja a megannyi filmből már ismerős város. Egyből Rick O’Connell és Evelyn bőrében érezhetjük magunkat a Múmia című filmből, hiszen az egykori kasszasiker története is itt játszódik. Théba, a holtak városával az UNESCO világörökség részét képezi, nála talán csak a Királyok völgye híresebb, ahol Howard Carter több évnyi kutatás után rátalált Tutanhamon nyughelyére. Természetesen a Királynők völgye sem maradhat ki a felfedezésre váró csodák listájáról, ahogy a többi sem. Itt láthatjuk a Karnaki-i templom együttest, bemehetünk a Luxor múzeumba és az itt található templomot is megnézhetjük. A Nílus több ezer kilométeren keresztül kanyarog Afrikában, legjelentősebb szakaszait itt, Egyiptomban találjuk, ahogy keresztül vág a sivatagon és közben már évezredek óta az élet forrása az itt lakó népek számára.

 

 

 

 

 

Kairó

Al-Káhirah a Győzedelmes, Egyiptom fővárosa, politikai, gazdasági és kulturális központja az arab világnak és a Közel-Keletnek egyaránt, valamint az Arab Liga székhelye. 20 millió lakosával a világ egyik legnépesebb metropolisza mely annyi emlékkel és kinccsel vár minket, amit szinte képtelenség befogadni. Az UNESCO világörökségbe tartozó iszlám negyed is már kész időutazást kínál, de a Gízai piramisok láttán biztosan eláll a lélegzetünk.

Felsorolni is nehéz mennyi hely, mennyi épület vár itt minket, hogy felfedezzük. Csak egy párat említve: az Egyiptomi Múzeum, az Abdin Palota, ami ma az elnöki palota, az Abu Szerge-templom, a legenda szerint Jézus és családja itt bújt el egy barlangban Heródes elől, a 971-ben épült El-Azhar mecset és a Ben Ezra-zsinagóga.

A piramisok együttese maga az építészeti és matematikai csoda. Az ókori világ hét csodájának egyike a három nagy piramis, mely az Orion csillagöv három égitestének arányosan kicsinyített leképezése. Mellettük a világon mindenhol ismert Szinx, megannyi kisebb piramis, halotti templomok és maga a város, mely sosem alszik.

A múlt, a jelen és a jövő találkozása ez a Nílus partján, ahol a várost elhagyva visszalépünk az időben, fülünkben szinte halljuk a legendás 1984-es Iron Maiden albumot, s közben eltűnődünk, milyen kicsik is vagyunk mi, milyen rövid az idő felfedezni őseink minden csodáját.

 

 

 

 

Giftun-sziget

Egy kis hajókázással könnyen elérhető a Giftun-sziget, mely egy gyönyörű lakatlan hely a Vörös-tengerben, ahol alkalma nyílik az embernek egy kicsit búvárkodni, gyönyörködni a víz alatti világ szépségében és tanulmányozni a korallok színes kavalkádját.

Itt egy kicsit a karibi térség hangulatát tudhatjuk magunkénak, ahogy a fehér homokos-kavicsos part találkozik a tenger hihetetlen kék vizével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szuez és a csatorna

Kairótól nem messze, a Szuezi-csatorna kezdeténél álló város, mely a legendás Port Said-dal, mely több Rejtő Jenő regényben is említésre kerül, köti össze. Szuez és Port Said között húzódik a csatorna, mely megépítésekor évszázados, ha nem évezredes hajózási problémát oldott meg a Vörös-tenger és a Földközi-tenger összekötésével.

III. Szenuszert fáraó nagy valószínűséggel már ásatott csatornát, de azt még kelet-nyugati irányban, hogy a Nílust kösse össze a Vörös-tengerrel. Az idők során ez betemetődött. Később II. Nékó ismét csatornát építtetett a Nílus-delta és a Keserű-tavak közé, mely terület a mai csatorna mellett fekszik. Dareiosz fejezte be, majd II. Ptolemaiosz bővítette, de végül ez is félbemaradt.
Traianus ismét elővette a régi ötletet, de az idők folyamán mindig feledésbe merült, vagy éppen stratégiai megfontolásból szándékosan temették be. Majd a XIX. század közepén elkezdődik a mai, újkori csatorna építése, ami ezek után annyi bonyodalmat okozott a történelemben, hogy felsorolni is nehéz.

Ez a viharvert tengeri út, ami legalább annyi embert szakított el egymástól, mint amennyit összekötött, sajnos zivataros történelmével elfeledteti, hogy önmagában egy fantasztikus mérnöki csoda, melyet érdemes megtekinteni, ha már a közelben járunk. Jelenleg már üzemel a legújabb fejlesztésen átesett csatorna, mely lehetővé teszi a kétirányú forgalmat a két meghatározó tenger között.

 

 

 

 

 

Szahara

Ha már Egyiptomban járunk, akkor nem mehetünk el a tény mellett, hogy a sivatag keleti határa a Vörös-tenger és ezzel együtt maga a fáraók földje.

A világ legnagyobb sivataga, melyben a legutolsó jégkorszak óta élnek emberek, bár akkor sokkal nedvesebb terület volt ez. A teljesen elsivatagosodott területen ma jóval kevesebb életet fedezhetünk fel, de itt, Egyiptomban a Nílus és az oázisok üde színfoltként satírozzák a bézs árnyalatú homokot. Rengeteg nép lakja ettől függetlenül, arabok, berberek, tuareg törzsek és még sorolhatnánk a végtelenségig, a lényeg változatlan, a mai napig 2,5 millió lakosa van ennek a csodálatos, de kétség kívül kopár területnek. A túlélést itt a terület artézi-medence jellege is segíti, amit kisebb és ember közelibb körülmények között az Alföldön is megfigyelhetünk.

Ezt a legendás helyet megelevenítette már több légiós regény és könyv, Ken Follett remeke is, a Kulcs a Manderley-házhoz, látványos filmek garmadája, csak hogy néhányat említsek: Terence Hill főszereplésével a Menni vagy meghalni, amely egyezik egy rejtő regény címével is és Jean Claude Van Damme megragadó filmje A Légiós. A homokdűnék más, igaz történeteket is őriznek, amik a világtörténelmet formálták. Gondoljunk csak Rommel és Montgomery csatáira, melynek folyamán feláldozták a teljes ausztrál gyalogságot, melyet Eric Lambert fantasztikus regénye mesél el, Dicsőségre ítélve címmel. Ha van alkalmunk egy ilyen legendás hely meglátogatására, csak egy picit is, ne habozzunk, induljunk a homokdűnék közé, és fejünkben közben megszólal az „…Ott lakom én, a Champs-Élysées-n…”.

 

 

 

Kharga-oázis

Az országban található legnagyobb és legdélebbi sivatagi élőhely, legnagyobb városa Al-Kharga. Ez nem csak az oázis központja, hanem az Új Völgy Kormányzóság székhelye is.
A hírhedt rabszolga út, a Szudánból Egyiptomba vezető „negyvennapos út” utolsó előtti állomása. Dareiosz itt építtette fel a híres Híbisz templomot, az ókori Egyiptom Déli oázisaként említette.

Itt találhatjuk Antoninus Pius császár en-Nadúra templomerődjét is, ezektől északra pedig el-Bagavat nekropolisza áll, ahol az ősi keresztény kultúrából származó kupolás sírokat láthatjuk, melyeket a IV-VII. század közötti, kopt falfestmények díszítenek. Ezek közül is kiemelkedik az Exodus-kápolna Mózest ábrázoló remeke, melyen éppen az egyik leghíresebb történelmi jelenet látható, az Egyiptomból menekülő zsidók kivezetése. Ezek mellett pedig egy jó állapotban fennmaradt Ptolemaiosz korabeli templomot is találunk itt.
 

 

 

 

 

 

 

Abu Dabbab és Marsa Alam

A két város közötti tengerpart szakasza igazi búvárparadicsom, ahol az ide látogatók a Vörös-tengertől megszokott varázslatos élővilágon felül még tengeri teknősökkel, polipokkal és akár krokodilhalakkal is találkozhatnak, tehát igazi különlegességekkel találkozhatnak. Sarm es-Sejkhez hasonlóan itt a legmelegebbek az éjszakák, januárban az átlag hőmérséklet pedig 22-25 fok.

Nem ritkák ezen a területen a tengerben élő dugong példányok, melyek a tengeri emlősök ritka családjába tartoznak. Akik ritka és emlékezetes élményekre vágynak a nyaralásuk alatt, semmiképpen se hagyják ki ezt az Egyiptomban is különlegesnek számító csodálatos helyet.