""

TOP 7 látnivaló a Török Riviérán, amit nem szabad kihagyni!

 

Pamukkale

A közel 4000 éve lakott terület, mely a hosszú évszázadok során rengeteg népcsoportnak nyújtott menedéket, ma a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb látványossága. Az UNESCO világörökség részeként évente több millió utast fogadnak Pamukkale-ban, mely egykor a „Szent Városnak”, Hierapolisznak adott otthont.

A legenda szerint II. Euménosz pergamoni király leánya is az itt fakadó forrásoknak köszönhette, hogy hosszan tartó betegségéből rövid idő alatt felgyógyult. Ennek a csodálatos gyógyulásnak a tiszteletére épült a város, mely a Hierapolisz nevet kapta.

A lenyűgöző, holdbéli táj hatalmas területen fekszik Denizli városától néhány kilométerre, a Taurus hegység oldalában. A nagyon jó állapotban megmaradt amfiteátrum, az egykori gymansium épülete, a nekropolisz, a Kleopátra gyógyfürdő és maga a fő látványosság, a hófehér domboldal egész évben várja a látogatókat és a gyógyulni vágyókat, melyet a sziklák közül feltörő 35-38 fokos termálvízből lerakódott ásványi anyagok építenek nekünk már évmilliók óta.

A világon mindössze három helyen található ilyen csodálatos természeti képződmény, melyek közül a török Pamukkale a legnagyobb és legvarázslatosabb. A hely neve szó szerint pamut várat jelent, hiszen már a távolból is jól kivehető a táj és a város fölé emelkedő hófehér paplanszerű természeti csoda. Aki egyszer eljut Törökországba, főleg ilyen közel, mindössze pár órányi buszútra a mesebeli Pamukkaletól, annak kihagyhatatlan program a pihenés és feltöltődés mellett, hiszen a hotelekből kiszakadva betekinthetünk Törökország belső területének elbűvölő világába.

 

 

 

Kappadokia

A tündérek világa, amely minden korosztályt azonnal megával ragad. Az UNESCO világörökség része, természeti és emberi csodák

olvasztótégelye. A tündérkémények, melyek a természet ajándékai, úgy magasodnak az anatóliai táj fölé, mintha maga Gaudi álmodta volna őket.

Eközben a lábunk alatt a földalatti városok rengetege húzódik, amik egykor a keresztények menedékei voltak, ma pedig hotelek és lakások találhatók itt, hogy átültetve a mai világba, de mégis autentikusan ragadjon magával a keleti kényelem.
Innen merítettek ihletet több fantasztikus film díszletéhez, és visszaköszön ránk Török Ferenc Isztambul című filmjében is ez a varázslatos hely. Egyszerre találkozhatunk a természettel, kultúrával, történelemmel és belső Anatólia magával ragadó világával, ahol az idők során az ókori civilizációk legjelentősebb népei voltak jelen.

Ma már évente sokmilliós vendégsereget fogadnak itt, ahol minden szikla a múltról mesél. Ha pedig nem lenne elég az a hatalmas terület, amit gyalog fedezhetünk fel, akkor lehetőségünk van egy kicsit felemelkedni az ősi Istenek közé és hőlégballonnal letekinteni erre a mesebeli tájra, egy csodás birodalom nekünk megmaradt morzsájára, mely egykor a Taurus-hegységtől a Fekete-tengerig ért, és keleten az Eufrátesz zárta le.

Lépjünk vissza az időben, álljunk meg egy pillanatra és engedjük át magunkat a látványnak a tündérkémények között, miközben a török tea a testünket, a látvány pedig a lelkünket melegíti egy igazi anatóliai reggelen.

 

 

 

Demre-Myra-Kekova

Egy csodálatos zarándokhely Törökország dél-nyugati partján, mely két csodálatos látnivalót is kínál. Demre, régi nevén Myra egy régi, kedves ismerős életét hozza közel hozzánk, hiszen Szent Miklós, akit több vonatkozásban is ismerhetünk itt élt, itt munkálkodott, itt segített a rászorulókon és itt tett csodákat. Myra-i Szent Miklós, a Mikulás, Oroszország védőszentje, Noel Baba lépten-nyomon életünk része, hát látogassunk el ebbe a kicsi török városba, hogy az Ő élete is a miénk legyen.

A város gazdag történetének csak töredéke a Szent Miklós és a neki szentelt templom által uralt központ, hiszen, ahogy megszokhattuk, itt is jelen voltak az évezredek során a történelmet alakító népek képviselői. Mikor még Myra-nak hívták, és a líkiaiak uralták ezt a területet, kultúrájukat szétszórták, hogy megmaradjon nekünk és csodálatos szokásaik, mint letűnt korok hírnökei hirdessék az idő múlását fejünk fölött. Amikor a sziklafalba vájt sírjaik előtt állunk, elgondolkodhatunk azon, hogy miként élték meg ők az elmúlást, hiszen minden sírjuk ház alakú, egyik ablakában égő mécsessel, hogy az eltávozott mindig otthon legyen és fény vezesse útján a továbbiakban.

Az amfiteátrum, mely páratlan állapotában maradt meg, a mai napig olyan akusztikával bír, hogy azt bármelyik modern koncertterem megirigyelné. Az idelátogatók még ki is próbálhatják magukat, hiszen a vendégnek megengedett a hangpróba, melyhez erősítésre semmi szükség.

Amikor már úgy gondolnánk, hogy mindent látunk, akkor egy rövid hajókirándulás után megtekinthetjük Kekova csodálatos maradványait, melyek a szárazföld és egy sziget között terülnek el a víz felett és alatt egyaránt. Az ott található kis sziget ma lakatlan, évente kétszer mennek át a helyiek. Egyszer, hogy átvigyék a birkákat legelni, majd nagyjából fél év múlva, hogy összetereljék őket. Ez a terület valószínűleg a világ leginkább látogatott ókori „katasztrófa sújtott” területe, hiszen itt valaha egy virágzó város volt, amit egy földrengés pusztított el, az akkori település nagy részét a víz alá süllyesztve. A hajóról a vízbe tekintve szépen rajzolódnak ki az egykori épületek, utcák körvonalai. A régi kőszarkofágok egy-két helyen még mindig a tengerszint felett vannak, mint ősi bóják mutatják az utat az ide érkezőknek.

 

 

 

Düden vízesés

Antalya forgatagának egy méltán híres és ámulatba ejtő látványossága ez a vízesés. Egy közel Budapest méretű város, melynek egyik határa maga a tenger, amivel a zuhatag köti össze. Majd 60 méter magasról ömlik a tengerbe, miközben a hátteret a lenyűgöző szállodasor biztosítja.

Törökország 10 legszebb vízesése között található, melyet a szerencsések, akár a landoló repülőről is láthatnak. Aki Antalya-ban jár, annak szinte kötelező felkeresni ezt a páratlan természeti csodát, hiszen nincs messze a legkedveltebb szállodasortól és a festői szépségű óvárostól, a Kaleiçitől sem.

A merészebbek akár rafting tudásukat is kipróbálhatják, mert egyedülálló módon, a várost kettészelő folyón vadvízi evezéshez alakítottak ki pályát, melynek végpontja a vízeséstől mindössze néhány méterre van. A csónakokból kiszállva pedig rögtön körbejárhatjuk a vízesést. A parkban sétálva közben megkóstolhatjuk a török fagylaltot, leülhetünk egy kicsit pihenni, miközben a fejünk felett néhány száz méterre elhaladó repülőgépekben gyönyörködhetünk.

 

 

 

 

 

 

Side óvárosa

Danaosz király (akit a törökök csak Tauros néven emlegetnek) Sida leányáról kapta nevét a város, mely annyi kalandot élt át fennállása során. A már az i.e. VII. századtól lakott terület később fontos kereskedelmi központtá nőtte ki magát. Rengeteg népcsoport tudhatta magáénak az évszázadok során, de a legnagyobb fejlődést azok az idők hozták, amikor a rómaiak által már nem csak kereskedelmi központ, hanem az Afrikából érkező rabszolgaforgalom egyik jelentős kikötője is lett.

Amikor a görög kultúra volt jelentős hatással a városra, megajándékozott minket az Apolló templommal, ami egyedülálló módon, a tengerparton a mai napig megtalálható. Mint Törökország egyik jelképe őrzi a sidei polgárokat a mai napig, és nem sokára újra láthatjuk az egykori Athene templomot is, melyet 2019 októberében kezdtek el újra felépíteni. Így még több lehetőség nyílik majd a fantasztikus naplementés képek elkészítéséhez vagy adott esetben egy lánykéréshez is. A város ezek mellett számtalan római korból fennmaradt emlékkel is büszkélkedik, mint a nimfák kútja, a kikötői fürdő, a nemesi fürdő, a bazilika romjai és a mai napig használt, komolyzenei koncerteknek otthont adó amfiteátrum.

Az óváros egy kis félszigeten található, mely gyalog könnyen felfedezhető és most már üveglapokon sétálhatunk az alattunk elterülő múlt és történelem fölött. Közben a bazárban jobbról és balról barátságosan hívogató törökökkel találkozhatunk, akik sok magyar szót is értenek, teával kínálnak és azonnal kerítenek valakit, akinek van magyar rokona. A gyerekek számára izgalmas lehet, hogy a IV. század után a város elnéptelenedett és kalózok búvóhelye lett.

Az új lakók csak 1895-ben jeletek meg, a mai török lakók ősei, akik 100 év nyugalmat követően belekóstoltak a turizmus forgatagába, de megtartva a török vendéglátás és vendégszeretet minden magával ragadó részletét.

Aki Side városába érkezik, mindenképpen látogasson el ebbe a csodálatos paradicsomba, ahol a történelem és a csodák együtt élnek.

 

 

 

Alanyai Vár

Ha Alanyában járunk, ne felejtsünk el betérni a helyi bazárba, hiszen Antalya tartomány legnagyobb vásárló negyedéről beszélünk. És ha már ott vagyunk, nem szabad kihagyni egy felejthetetlen időutazást az alanyai vár körül, amit még a XI. században építtetett Alaaddin szultán. Megtekinthetjük a csodálatos Vörös tornyot, ami örök időkön keresztül őrzi a kikötőt és a tengert.

Az egykori erődítés, melyet az aleppói Ebu Ali tervezett és 33 méterre emelkedik ki a part vonalából, ma a helyi etnográfiai múzeumnak ad helyet. A félszigetet körülhajókázva láthatjuk az egykor rejtekhelyként szolgáló kalóz barlangot, majd a szerelmesek barlangját és a foszforbarlangot is.
A várba indulva még az út elején, közvetlenül a tengerparton várja látogatóit a gyógyhatású klímájú Damlatas barlang, amit a helyiek után később német turisták is felfedeztek, ezzel elindítva a térség turizmusát.

Ahogy az ókori várfalak között barangolunk, visszaköszönnek a régmúlt emlékei, hiszen a vár Nagy Sándor idejében épült, melyhez minden nemzet és kultúra, aki azóta itt megfordult hozzátett valamit, míg végül Alaaddin szultán uralkodása alatt elérte mai formáját. Az azóta eltelt időszak is hagyott ránk csodálatos emlékeket, hiszen beléphetünk egy Szulejmán korában épült mecsetbe, amely a mai napig működik, és beülhetünk egy kávéra az egykori karavánszeráj falai közé.

A várhoz felérve csodálatos panoráma tárul elénk, a félsziget egyik oldalán a Kleopátra parttal, amit a legenda szerint Marcus Antonius ajándékozott Egyiptom királynőjének, a másikon pedig a kikötővel és a szállodasorral. Fentről letekintve megelevenedik előttünk a történelem, látjuk magunk előtt Nagy Sándor seregeit, a római légiókat, a török janicsárokat és a kalózok hajóit, ahogy eltűnnek a naplementében.

 

Zöld Kanyon

Side-től mindössze néhány kilométerre, Manavgat városán áthaladva elérjük a Zöld kanyont, mely már az ókori rómaiak idejében is az élet meghatározó része volt, jóval azelőtt, hogy a városról elnevezett folyót felduzzasztották. Az azóta létrehozott víztározó, melynek területén ma csodálatos hajókirándulásokon vehetünk részt, a környékbeli turizmus egyik fontos része.

Az élethez nélkülözhetetlen víz erről a területről jutott el már akkor is Side városába, fantasztikus csatornahidak rendszerén keresztül. Majd több száz évvel később, újabb fontos szerepet kapott a kis folyó, amikor 1984-ben elkészült az Oymapinar gát, és már nem csak vízzel, hanem árammal is támogatja a környéken élőket.

Ahogy áthaladunk a sziklába vájt alagúton és elénk tárul a víztározó a gyönyörű smaragdzöld vizével, olyan érzésünk támad, mintha a Gyilkos-tó és a Békás-szoros álombeli összemosódásában lennénk.

Két kanyon is található itt, egy kicsi és egy nagy, melyek felfedezése során több hidegvízű forrást is láthatunk, de ez csak töredéke annak a rengeteg feltörő víznek, melyek táplálják a 300 millió köbméteres víztározót. Hosszú útjuk során, amíg a felszínre érnek, rengeteg ásványi anyagot oldanak ki a Taurus hegység kőzeteiből, így változtatva a tó vizét smaragd tengerré.

Aki ide látogat, annak a kikapcsolódás garantált a hűs vízen, olykor ezer méteres sziklafalak között, távol a nyüzsgő riviéra hangzavarától.